A beigli és a biztosíték

Tegnap megsütöttem az idei első beiglit a férjem unszolására, hogy ugyan ne kelljen már Karácsonyig várni a mákossal (a diós hidegen hagyja, az csak arra jó szerinte, hogy elfoglalja a helyet a mákos elől...). Nekiláttam. Elővettem nagyim régi jó kis receptjét, (így mindig velünk van, ha már régen nincs is). Dagasztott a dagasztó, darált a daráló, kevertem a tölteléket, feltekertem, lekentem és sütöttem... Volna mert akkor vettem észre, hogy a sütő leállt az előmelegítéssel. A-kivert-a-víz-hogy-most-mi-lesz-négy-rúd-sületlen-beiglivel c. pánikolás csak éppen átsuhant az agyamon, majd rábeszéltem magam, hogy inkább nézzem meg kint a biztosítékot. És milyen jól tettem, lecsapta magát ahogy kell. Visszakattintottam, hibát elhárítottam, sütőt beizzítottam, és gyosan beraktam a beigliket, még mielőtt meggondolná magát és valami újabb gikszer történne. Félsülésben persze jött a következő lekapcs. A biztosíték jelezte, hogy nehogymár mosogatógép és sütő egyszerre legyen már bekapcsolva mer' ő azt már nem bírja szuflával, szóval megint lecsapta magát. Ilyenkor az ember lánya csak röppen ki megint a mínuszba és kapcsolja vissza a biztit szemmet nem rebbentve és akkor is befejezi a beiglisütést ha éppen az EON emberei törik rá az ajtót, hogy az egész utcában kapcsolják ki az áramot de egész napra ám....